Évindító Freedom fetish - fájdalmak és élvezetek minden téren

 Izgatottan vártam a 8 órás kapunyitást egy pohár gintoniccal a kezemben. Az előadásunk csak ma este kétszer lepróbálva, eszközök bekészítve, tehát innentől a fellépésünkig már csak tényleg annyi dolgunk volt, hogy élvezzük a bulit.

Az emberek szép lassan szállingóztak be a helyre, magukkal hozva egy kis hűvös téli levegőt kintről. Ohiékkal kicsit körbejártuk a helyet - amíg még szellősebben voltunk - ami hasonlóan volt elrendezve, mint a múltkor, egy-két apróbb változtatással.

A helyre belépve a ruhatár ezúttal bővült, az ejtett öltözőben pedig körben mindenhol erotikus festmények sorakoztak, amikből jutott azért pár fentre is. A két imádnivaló dresscode ellenőrön átjutva az ember egyenesen az egyik bárpult felé indulhatott, amiből balra a felnőtt játszótér nyílt megszámlálhatatlanul sok bútorral. Volt kaloda, ágyak, fenekelő padok, ketrecek és a tapidoboz is átköltözött.

Ha pedig balra indultunk el a beérkezés után, ott a tánctéren találtuk magunkat, ahol az egyik színpad is helyet foglalt. A tánctér mögött volt a shibari rész, függesztési pontokkal, kerettel, matracokkal és persze shibariban jártas dungeon masterrel. De természetesen DM nem csak ezen a részen volt, hanem mindegyik szobában, ahol játékok folytak, hogy biztosítsák a felügyeletet és a biztonságot. A shibari szoba mögött kapott helyet a dark room is, amit egy nagyon karakán, jó kiállású domináns hölgy őrzött.

A tánctérre ezúttal bekerült egy újdonság is: kb 2 m magasra felhúztak a levegőbe egy ketrecet, amiben éppen annyi hely volt, hogy egy ember állva elférjen benne. Ebben az este alatt folyamatosan lányok táncoltak, ami hatalmas sikert aratott és fokozta a hangulatot.

Hátrébb haladva a tánctéren túl egy folyosón át pedig egy újabb bár, fotós sarok, illetve a couples area foglalt helyet - ötletesen egy neon fényű ananásszal jelezve - amit ezúttal is az SWLT üzemeltetett. Ide csak párok léphetnek be, amit szigorúan ellenőriztek is. A függönyökön túl pár szexbútor és matrac kapott helyet, mögöttük egy emelvényt szorosan egymást mellett matracok leptek el.

A közös kis sétánk után feltűnt az egyik nagyon kedves és eszméletlenül profi fotós lány, akit el is kaptam pár kattintásra. Benne azt szeretem, hogy gyorsan flow-ba jön, folyamatosan instruálja az embert, újabb és újabb ötletekkel áll elő, így az emberből tényleg a legjobb szögeket és arcokat hozza ki. A képei beszélnek az emberhez és a mozdulatlanná fagyott karakterek szinte életre kelnek.

A fotózás sikere után lelkesen jártam körbe ismét a helyet, ami most már igazán kezdett feltelni. Leálltam a dresscode ellenőröknél, hogy együtt vegyük szemügyre a ruhatárnál sorakozó leendő vendégeket. Kifejezetten izgalmas a különböző szetteket szemügyre venni és az arcokon látni a türelmetlenséggel vegyes izgatottságot, hogy végre bejuthassanak ebbe a kinti világtól merőben eltérő univerzumba. 

Miután jól megnéztem az éppen érkező új vendégeket és bókokkal halmoztam el a két dresscode ellenőrt, tovább állva a felnőtt játszótér felé vitt a lábam, ahol szép lassan egyre több bútor lett elfoglalva, hogy lelkes kinksterek valósítsák meg rajtuk különböző vágyaikat. Én pedig ebben a teremben léptem egy nagyot, és ismerkedni kezdtem valaki újjal.

Egy szimpatikus srác állt a terem túlvégében és a barátai közreműködésével végül is összeismertettek minket, mi pedig beszélgetni kezdtünk. Mivel Damonnel etikus nonmonogám kapcsolatban élünk, így megvan a lehetőségünk bizonyos keretek között másokkal is ismerkedni. Előzetesen természetesen egyeztettem Damonnel, neki rendben van-e, ő pedig igazi támogató ENM társ módjára biztatott, hogy menjek csak, beszélgessek. Így most minden tudásom bevetve próbáltam felkelteni ennek a srácnak az érdeklődését.

Nem biztos, hogy kívülről látszik, de alapvetően én belül egy zárkózott és szorongó ember vagyok. Nehezen közeledek, mert számomra valamennyire diszkomfortos és fárasztó ismeretlenekkel beszélgetnem. Kicsit izgulok, szorongok, hogy érdeklődést is mutassak, de teret is hagyjak a másiknak és nehogy fals képet fessek magamról. A Madonna-kurva effektusnál fiatalon sok, engem érdeklő férfi kurvának könyvelt el inkább - nem tűnök egy szentéletű, gondoskodó, piedesztára emelhető nőnek, ezért meg sem akartak komolyabban ismerni. Pedig ha jellemeznem kéne magam, szerintem én a kettő nagyon optimális keveréke vagyok a megfelelő kezek között.

De itt most igyekeztem minden szorongásom félretenni és úgy érzem, talán még gyakorlásnak is jó volt. Számomra a fizikai érintések is nehézkesek új embertől (amiben viszont Tomi nemrég nagyon szépen tudott segíteni egy kötözés alkalmával), valamint lassan ismerkedős típus vagyok. Mivel kicsit zárkózott vagyok, nehezebb intim helyzetbe kerülnöm új emberrel, számomra idővel jön az a bizalom és komfort, hogy meg tudjam élni új emberrel a vágyaimat.

Így itt most beszélgetésnél és apró érintéseknél nem jutottunk tovább, viszont számomra ez hatalmas siker, mert folyamatosan monitorozva a srác végül úgy ítélte a helyzetet, hogy itt most finoman hozzám érhet, amiből azt szűrtem le, hogy sikerült a megfelelő jeleket küldenem felé. Én nem vagyok egy nyomulós ember (erre nagyon odafigyelek), de különösebben engem sem szoktak üldözni, így sok ilyen ismerkedés elég gyorsan elhal, de nem bánom, mert magányos abszolút nem vagyok.

A telefonomra pillantva kissé megdöbbenve konstatáltam, hogy lassan itt a fellépésünk, így beszélgetőpartneremtől elköszönve - de a műsorunkra invitálva - mentem megkeresni a kis társaságom.

Damont a shibari szobánál találtam meg, ahol épp egy nagyon érdekes fóliás függesztő műsor ment. Ilyet még sosem láttam és érdeklődve figyeltem, ahol a rigger fóliát teker a nyuszi köré, akit ezeknél fogva függesztett a kereten. Picit még elnézegettük, majd Ohiékat a felnőtt játszótéren épp egy többes fenekelésben találva jeleztük nekik, hogy itt az ideje ismét beragyogni a színpadot.

Egy másik függesztő műsor után következtünk mi, aminek a végét el is kaptuk, miközben a sorunkra várakoztunk. Egy fiatal lány lógott félig fejjel lefelé, éppen ebből a helyzetből szedte le a riggere. Az előadás végére még egy kis incselkedés is bekerült - a most már leoldott és a két talpán stabilan álló nyuszi játékosan invitálta a riggerét meghajlásra, majd ölelésre. És ahogy levonultak, már jöttünk is mi.

Ezúttal sem fejteném ki a fellépés részleteit, mert aki szeretné, annak érdemesebb ezt élőben látnia. Írásban nehezen tudnám átadni azt az emelkedett hangulatot, ami a játékunkat jellemezte. Indult egy kis játékos harccal, majd ezt predicamentek és fenekelések sora követte, mindenféle eszközzel. A végére pedig még egy kis high protokoll is belefért. És habár az előadás előtt volt bennem egy kis izgalom, a színpadon szinte el is felejtettem, hogy közönségünk is van. Ohival nevetgélve beszélgettünk és biztattuk egymást, gyakran összekacsintottunk és vágyakozva mértük végig egymást.

Ohi teste egy csoda - a bőre puha és illatos, a csókja finom és érzéki. Ahogy az emberre néz, megáll az idő és teljesen el lehet merülni azokban a gyönyörű szemekben. Játékos - rengeteget nevet - és mindig van egy új, izgalmas és irtó szexi ötlete. Vele játszani könnyű, szinte természetes.

De a két dom is kitett magáért. Medve tudja, hogy nekem nem olyan nagy a fájdalom küszöböm, ezért sosem kerüli el a figyelmem, hogy a reakcióim folyamatosan monitorozva adagolja az ütéseket. Hosszan néz, végigmér, és a figyelme sosem lankad. Kivéve, mikor olyan sebességgel hajolok bele a könyökébe, hogy azt már neki is lehetetlen kivédenie.

Damon hozzá méltó módon csinálta a show-t és szórakoztatott mindenkit, miközben a tartásával és kiállásával senkiben sem hagyott egy csepp kételyt sem, hogy ő profi és érdemes a játékát végignézni és tanulni tőle. Legalábbis azt remélem, ez egyre több kezdő és wannabe domnak esik le.

A színpadról extázisba esve és rengeteg vörös csíkkal gazdagodva távoztam. Az adrenalin annyira pumpált bennem, hogy a fájdalomküszöböm végre elég magas volt ahhoz, hogy másnapra fájdalmas nyomaim legyenek - amiket imádok.

Az emelkedett hangulatot tovább lovagolva Damonnel úgy döntöttünk, hogy folytatjuk kicsit kettesben is a játszó szobában a fájdalomküszöböm tágítását. Eddigre elképesztő zsúfolt lett a hely, így csodával határos volt, hogy éppen felszabadult egy fenekelő pad, amire le tudtunk csapni egy kedves pár után.

Lassan elhelyezkedtem a padon, Damon pedig bemelegítésként szép lassan simogatott a fenekemen, hátamon, majd nemsokára fokozva az érzékeket már a körmeit is bevetette. Tenyérrel szép lassan paskolni kezdte a fenekem, majd az ütések egyre erősödtek. Behunytam a szemem és nagyokat sóhajtva adtam át magam az érzésnek. A tenyere egyre nagyobbakat csattant a popsimon, én pedig elégedetten konstatáltam, hogy ezúttal nagyon jól bírom és nagyon jól is esik. Velem szemben egy hálón át néha a tánctérre pislogtam, a zene pedig úgy dübörgött, hogy a mellkasomban éreztem a basszust. Ez adott még egy plusz löketet ahhoz, hogy egyre jobban bírjam az égő érzést a fenekemen.

Damon kérdésére jeleztem, hogy nyolcas erősségnél tartunk, még kettő tízes erősségűt kellett kibírnom. Mindkét tenyerével egyszerre csapott le én pedig felnyögtem a fájdalomtól. Kicsit simogatott, dicsért, majd áttértünk a korbácsra. Bár ez a kedvenc eszközöm, de valahogy most kellemetlenebb volt a csípése, mint eddig. Itt már sűrűbben emelgettem a lábam - ami az előzetesen megbeszélt jel volt, ha már túl erős - és sokszor húzódtam el már a suhintástól is. Bírni szerettem volna, de Damon látta, hogy ez most lehet már sok lesz nekem, és ideje pihenőt tartanunk. Kissé elkenődtem, de igaza volt és egyébként is, itt most fájdalomküszöböt tágítunk, nem pedig erőszakolunk.

A fenekem olyan forró volt, mint egy nyári napon egy fémbevonatos sebváltó, de még azért nem kapott teljes pihenőt, mivel Ohival még le kellett próbálnunk egy új műsort, ami a Bitches - csak csajos - bulin fog debütálni. Damon és Medve volt az első közönségünk, nekik pedig nagyon átjött, amit kitaláltunk. Csak tegyünk is valami erőt a fenekelésbe, ne csak legyezgessük egymást - tették hozzá nevetve.

Itt úgy éreztem, az este lassan véget is ér, azonban a meglepetések még korántsem. Egy kedves srác - akitől a witcher medált is kaptam a Farkas Iskolájából - ezúttal egy Hiúz Iskola medált ajándékozott, ahova Ciri is járt, mikor witcher lett. Ez nagyon meghatott és büszkén viseltem a nyakamban az újabb medálom. 

Az este vége felé, pedig újabb kellemes meglepetés ért. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy más közösségeinkből származó ismerősök bukkannak fel a bulikon, aminek én személy szerint nagyon szoktam örülni, de persze a fogadtatásom nagyon vegyes. Van, aki lelkesen köszön, van, aki diszkréten a távolból figyel, nehogy megzavarjon. Ezúttal is voltak kedves ismerősök, de néha látom rajtuk az aggodalmat, hogy ez vajon "kijut-e" erről a helyről.

Az aggodalom érthető, mivel pontosan tudom, hogy sokszor milyen a megítélése ezeknek a buliknak és ennek a lifestyle-nak. Mivel én ennyi év elteltével valamivel nyíltabban vállalom ezt, látom, hogy mennyi előítélet kapcsolódik ehhez az életformához, és milyen bántó megjegyzéseket tudnak emberek tenni. Ezért félnek sokan attól, hogy esetleg kiderül, ide járnak, és teljes mértékben meg tudom érteni, milyen nehéz szituáció lehet itt újként ismerőssel találkozni. Viszont hadd hívjam fel a figyelmet egy nagyon fontos szabályra, amivel itt a régi motorosok tisztában vannak és be is tartanak. Először is, ha ismerőst látsz, az azt jelenti, hogy ő is ugyanígy itt van, nem csak te. Így egy ki nem mondott, titkos szövetség részei lesztek mindketten. Valamint az én egyik fontos szabályom: azt, aki nem vállalja fel saját magát és nem tud nyitni szexuálisan, nem illeti meg az infó arról, aki viszont ezt a lépést már megtette. És amíg valaki nem jelent veszélyt másokra ebben a közösségben, addig belőlem kínzással sem szedi ki senki, hogy milyen ismerősökkel találkoztam itt lent.

Ezzel a gondolattal és a szép lassan liluló foltjaimmal indultunk haza, egy jól megérdemelt pihenésre.