Kira's slutty adventure (magyar BDSM blog)

 Utazásaink során Damonnel gyakran ütjük el az időt szexualitással kapcsolatos podcastek hallgatásával. Ezekben gyakran szólalnak meg szakértők is, akik hasznos és értekes történetekkel, tanácsokkal látják el a hallgatókat. Én is sokat tanultam ezekből, főleg mert nagyon sok rész témája a nyitott kapcsolatok, amikből kismillió féle van.  A BDSM közösségben elég gyakori, hogy több pár összeáll játszani, akár rendszeresen, akár egy este erejéig, vagy hogy egy párhoz becsatlakozik egy vagy több solo ember. Ezek alapvetően nagyon izgalmas és sokat adó felállások tudnak lenni minden résztvevő számára, persze csak ha kellő óvatossággal járunk el. Mi Damonnel szeretünk más embereket is bevonni a játékunkba időnként, aminél jó ha van szex, de nem feltétel. Optimális, ha jól ki tudunk jönni és van más kapcsolódási pontunk is, de nem vagyunk polik és minden intimitás csak és kizárólag a játék idejére szól. Rengeteg jó emlékem van ilyen többesekről, viszont volt egy pár olyan is, amiből ...

Én, mint Damon kis asztala  2024 egy sűrű és eseménydús év volt. Majdnem 1 éve kezdtem bele a BDSM blogírásba és az évem bár nem pont úgy alakult, ahogyan azt hittük, de végül a lehető legjobban zárult. Damont felkérték Gentlemen&sluts buli tartására, amiből végül nem is csak egyet, hanem legalább hármat csinált. 2024 utolsója volt életem legjobb bulija, ahol szép magas összegért ment el a fantáziám, ami után 4 lelkes domináns vett használatba. Többször is volt lehetőségem fellépni, a művért amilyen nehéz volt lemosni, annyira jól nézett ki utána a képeken (amiket persze posztolni nem tudok, mert a META-t több ponton is kiakasztja). Damon több hónapra külföldre ment, én pedig felfedeztem egyedül is a Klubot és igazi kis social butterfly voltam, aminek eredményeképp még erősebbek lettek a kinky kapcsolataim.  Életünkben először részt vettünk egy külföldi BDSM bulin is, az igazán perverz németek között. A helyszín és a berendezés még azt is feledtette velünk, hogy valójában ...

  Éppen egy tematikus bulin voltunk a Klubban, amiért különösebben nem lelkesedtünk, mert az első hasonló nem sikerült annyira jól, így úgy döntöttünk Damonnel, hogy picit feldobjuk a bulit és korbácsolunk egyet. Engedelmesen felfeküdtem a fenekelő padra, Damon pedig előkapta Alec-et és Jane-t (pop culture reference), a két házi gyártmányú bőr korbácsot, hogy pirosra színezze velük a fenekem. A jelenet annyira jól sikerül, hogy egykettőre megtelt a terem kíváncsi emberekkel, Damon pedig szokásához híven a közönséget is élvezettel vonta be a bemutatóba. Suhogások és az én fájdalmas kiáltásaim töltötték be a termet, miközben a többiek felváltva kiabálták, hova menjen a következő ütés. Volt mellettünk egy lánycsapat is, akik fokozódó érdeklődéssel nézték a jelenetet, miután pedig Damon végzett az én fenekemmel, megkérdezték, ők is kipróbálhatják-e, milyen érzés megkorbácsolva lenni. Ezek között a lányok között volt Mangó is. Az ő korbácsolós köre után elkezdtünk beszélgetni, gyorsa...

  A napokban töltöttem egy kerek számot, így Damonnel úgy döntöttünk, ezt akár a MOF-ban egy Softcore bulin meg is ünnepelhetjük. A bulira pedig úgy érkeztünk, hogy meglátjuk, milyen lesz a hangulat, de azért elrakott egy nagy táskányi játékszert. Az eleje felé érkeztünk a bulinak, ekkor még egész levegős volt a hely. Szerencsére az öltözőben még kevesen voltak, gyorsan felvettük az outfitjeinket és mentünk is be. Lucifer egy lányt kötött a függesztési ponthoz, és megkezdte a korbácsaival a szokásos fenekelős műsort. Szinte ezzel párhuzamosan kicsivel arrébb egy sokkal komolyabb függesztési pont kialakítása indult el, egy olyan rigger által, akit én nem ismertem, viszont láthatóan nagyon komolyan vette a dolgot. A Softcore-ról azt kell tudni, hogy itt nem szoktak lenni hivatalos műsorok, ezek mind olyanok, amik a vendégek által spontán alakulnak. Általában nagyon igényesek és pont azt szeretem bennük, hogy nagyon természetesek. Bár a karikán lógó tagtól ma este megkímélhettem volna...

  A húszas éveim elején jártam, még egyetem alatt és ekkoriban jött szembe velem az Erasmus+ lehetősége. Na nem az, amivel hónapokra ki lehet menni, nálunk ilyenről álmodni sem mertünk, hiszen nem azért fizeti az állam a tanulmányunkat, hogy utána hazaárulók legyünk. Így hát maradtak az egy hetes workshopok Európa szerte. Sok helyen jártam és sokféle dolgot tanultam ezeken a workshopokon, de a fő fókusz leginkább a kapcsolatteremtésen volt. Fiatalok mindenféle országból összegyűltek, hogy barátkozzanak. Az utolsó ország, ahova eljutottam ezzel, Csehország volt. Azóta is kedves nosztalgiával gondolok vissza arra az egy hétre. Ezeken a workshopokon szinte mindent fizetnek nekünk: utazást, szállást, étkezést. Nekünk csak költőpénzt kell vinni, viszont emiatt ezek sosem nagy városokban vannak, hanem valami kisebben. Csehországban egy kollégiumban szálltunk meg egy kisvárosban, ami egészen szép és tiszta volt. A nap közbeni tevékenységekhez nem is kellett messzire mennünk, mindent az ép...

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.