Hadd folyjon!
A kanapé előtt térdelve vártam Damonre - természetesen meztelenül. Eredetileg magamra akartam venni egy rózsaszín, csipkés kis fehérneműt, de közölte, hogy erre nincs szükség. Meztelenül vagyok a legszebb. Izgatottan nézegettem hátra, amikor bejött és elkezdett matatni a játékos dobozban. Láncok csörögtek, és előkerült egy boka-és karpánt szett, a mellbimbó csipesz, egy Wartenberg kerék, a szokásos pink nyakörvem és legnagyobb rémületemre, egy nádpálca. Mindent szépen lepakolt maga mellé a kisasztalra, majd egyesével szemügyre vette őket. A nyakörvet szép lassan feltette rám - miután az utasítására felkötöttem a hajam. Ez után pedig a kar-és bokapántok következtek. A kezeimet ezekkel hátra is kötötte, így azokkal nem tudtam a szopást segíteni. Egyedül a számra voltam utalva. Vágyakozva pislogtam fel rá, ő pedig kajánul vigyorgott. - Egy ideje elhanyagoltuk a mélytorkozást, úgyhogy most felelevenítjük - simogatta az arcom. Ijedten néztem fel rá, de közben vártam a kihívást, mert lá...