Mit jelent nekem nőnek lenni - ladies and bitches 2.0

 

Nőnapra a MOF idén is készült csak csajos bulival. Az eleje egy workshoppal indult, ahol megkérdezték tőlünk, miért szeretünk nők lenni, mit jelent nekünk nőnek lenni. Én akkor ott erre a kérdésre nem tudtam megfelelően válaszolni, mert a testem nem tud különbséget tenni aközött, hogy a kardfogú tigris üldöz, vagy hogy nyilvánosan kell beszélnem, de magamban gondolkodtam ezen a kérdésen. És ezen a bulin keresztül igyekszem szemléltetni, hogyan is élem meg a saját nőiségem. Mert amiért én szeretek nő lenni, az az, hogy (most már) teljesen önazonosnak érzem. És ebben nagyon sokat segített nekem ez a közösség.

Sok pozitív és negatív dolog is elhangzott a workshop alatt. Páran kiemelték az anyaságot, ilyen szempontból nekem küzdelem a nőiesség, mivel nincsenek bennem anyai ösztönök. Talán ez néhány nőtársam szerint baj, az én személyes véleményem az, hogy "girlhood is a spectrum". Vannak dolgok, amikben tradicionálisabb vagyok; szeretek passenger princess lenni, nem szeretek cipekedni, nem vagyok karrierista, de imádok főzni és Damont kiszolgálni. Más dolgokban dobtam a nőies szerepeket; nem szeretnék anya lenni, nem szeretem a magassarkút és túlságosan is két lábbal állok a földön (minden spiri dologtól sikítva menekülök).

A workshop alatt a nagy többség tisztelettudó volt, meghallgattuk és megértettük egymás véleményét, viszont a generációs gap óriási volt. És nem az évek tekintetében. Ahogy gyorsul fel a világ, egyre nagyobb a szakadék a generációk között és ezt itt is éreztem. Teljesen más hozzáállása és tapasztalatai voltak a valamivel idősebb generációnak például a BDSM megéléséről. Míg mi fiatalok már bátran viselünk chokert a munkahelyre és beszélünk a szexről, addig ezt az idősebb generáció nem érezte, hogy megteheti.

Én ezen a csak csajos bulin egészen máshogy éltem meg a saját nőiességem, mint a koedukált bulikon. Máshogy vagyok nő mindkét nemmel. Nekem most a beszélgetéseken, a barátságokon volt a hangsúly és ebből volt bőven. A lányok nagyon nyitottak voltak, kis körökben beszélgettünk mindenféle témáról. Kevésbé a politika, eszmék vagy közélet volt a téma (amit tapasztalatom szerint a férfiak inkább felhoznak elsőre), sokkal inkább egymás megismerése, tapasztalat csere, érzések. Nőnek lenni azért is szeretek, mert velük kicsit könnyebb kielégítenem azt a vágyamat, hogy belelássak a másik fejébe és megismerjem az életét. Kíváncsiak vagyunk egymásra, és az őszinteségre őszinteséggel válaszolunk. És sokkal többet bókolunk egymásnak, mint a férfiak.

Tini koromban nem szerettem nőnek lenni. Az első csókomat 17 évesen kaptam, mivel a korombeli fiúk undorral fordultak felém. Nem tudtam követni az aktuális divatot, furcsa dolgokért rajongtam és nehezen beszélgettem. Magam előtt is tagadtam, hogy a nők iránt is vonzódok, mert így duplán kaptam volna az elutasítást. Emlékszem, egyszer egy ottalvós buliban 13 évesen gumicukrokat adogattunk át egymás szájába ébredező szexualitásunk kifejezéseként. Vettem a bátorságot és odamentem az egyik fiúhoz, aki fintorogva fordult el. Nagyjából így telt a gimi eleje is. Az első komoly barátom azzal indított, hogy ő utálja a szőkéket. 20 éves koromig én elhittem, hogy nem vagyok kívánatos, nem vagyok NŐ.

Aztán ez szép lassan megfordult, Damon volt az első férfi az életemben, aki tisztában van a női lét minden oldalával, természetesnek veszi ezeket és mindig szexinek lát. Aztán a közösség, ahol igazán megtanultam elengedni magam, az a MOF volt. Látni azt a sokféle embert, akik mind mind szexik a maguk módján és az elfogadást, amivel egymás felé fordulnak, nagyon sokat segített. És annyiféle csodálatos lány volt itt, nem győztünk bókolni egymásnak. Szex a tavalyihoz képest kevesebb volt, viszont több új embert ismertem meg. Folytattuk a romantikus fantasy mániánkat és végre nem néztek rám furcsán, hogy ennyi idősen még kitalált karakterekért rajongok. Beszélgettem egy lánnyal, aki olyan szenvedéllyel és hozzáértéssel beszélt a munkájáról és válaszolt az összes kérdésemre, hogy azon kaptam magam, hogy a közelében akarok lenni. Lent volt a Sybian és ketten is megtiszteltek a bizalmukkal és a kezembe adták a távirányítót.

De volt shibari is függesztéssel, fenekelés és Molli kapott egy nagyon látványos korbács sessiont, miután megcsinálta az élő tálat a gourmet desszertjeivel. Rengeteget fotóztunk is és a kedvenc fotós csajom a legvadabb kompozíciókat találta ki.

Nőnek lenni számomra nem mindig könnyű. Néha hadilábon állok az érzéseimmel, de itt kezdtem el olyan biztonságban érezni magam, hogy én is meg szoktam osztani a saját nehézségeim. Mostanra már nagyon szeretek nő lenni. Szeretem az összemosolygásokat, szeretem, amikor megértő fülekre találok. Szeretem, amikor egy másik nő megtisztel a bizalmával, szeretem, amikor annyira jól érezzük magunkat, hogy záróra után még tovább megyünk együtt és ahogy körbenézek ezeken az embereken, van egy közös titkunk. Mert mindenkin maradt legalább egy kis árulkodó jel, hogy honnan is jöttünk: egy karszalag, egy nyakörv, egy necc felső.