Antwerpen fetish cafe

 

Brüsszel nem bővelkedik fetish és BDSMeseményekben, nagy meglepetésünkre, annak ellenére, hogy ez a főváros. Azonban Damonnel Fetlife-on találtunk egy fetish kávézót Antwerpenben, ami péntek estére lightos, dresscode nélküli bulit hirdetett.

Brüsszelből át is vonatoztunk, körülbelül 1 óra innen és 20 percenként indul egy tiszta, pontos és szép vonat. A városban kissé hűvös volt, de én abszolút nem bántam, szerintem a 16 fok sokkal élhetőbb, mint a 40. Megnéztünk még nap közben egy-két látványosságot a városban, majd este a kávézó felé vettük az irányt. 

A belépés ingyenes volt, egy keskeny lépcső vezetett le egyfajta öltözőhöz, majd ez után még egy kicsit le, és meg is láttuk a kocsma részt. Maga a hely dungeon jellegű volt, hatalmas fa pulttal, amin volt két szobor lány, felette pedig csillár. Egy-két BDSM bútor is el volt helyezve a helyiségben, de inkább padok és asztalok voltak, hogy kényelmesen le lehessen ülni inni. Innen be lehetett lépni két másik helyiségbe még, a tényleges playroomba rengeteg bútorral, valamint volt egy kisebb szoba is medical székkel, bambusszal és még több kanapéval. Bent nem volt sötét, nem a szokásos UV fények voltak, hanem inkább hangulatos, a csillárból és egyéb lámpákból jött a halvány fény.

A helyen mi voltunk az elsők, mivel nem szerettünk volna sokáig maradni a vonat miatt. Kikértük a kis söreinket és vártuk, hogy megérkezzenek az emberek. Érzésünk szerint először a törzsgárda (vagy tulajok) érkeztek meg. A pultos lány az egyik úriember elé szépen letérdet és úgy kínálta fel neki az italt és ott is marad még egy darabig, a térdei alatt egy párnával. Hogy azért mégse szenvedjen (annyit). Ez a rituálé megadta a hangulatot a helynek.

Szépen lassan érkeztek a belgák, külföldieket nem hallottunk. Eleinte az átlag korosztály olyan 50 körül lehetett, az öltözet vegyes volt, volt más is sima utcai ruhában, de voltak, akiken pvc nadrág vagy fekete ruha volt. A hely dungeon bulit is hirdetett, azonban egyelőre senkit nem láttunk oda bemenni (mi is csak körülnéztünk az elején).

Szép lassan érkeztek az emberek, de a hely nem volt tele, mindenki kényelmesen le tudott ülni. Egyedül senkit nem láttunk érkezni, a legtöbben párban jöttek és érkezett egy 4 fős fiatalokból álló társaság is. Damon bátor volt és úgy döntött megkérdezzük, odaülhetünk-e hozzájuk. Belgiumban az a jó, hogy itt mindenki beszél angolul, így könnyen szóba elegyedtünk velük. Viccelődtünk az időjáráson, elmesélték, hogy ebben a kicsi országban is mennyiféle holland dialektus van. Ők Ghentből érkeztek ide, ott tanulnak és ami nagyon érdekes volt, hogy elmesélték, az egyetemen csináltak támogatással egy szexpozitív kurzust, aminek keretén belül a fiatalok tudnak erről beszélgetni edukálni egymást. Szigorúan csak elméleti, tehát szex nincs, viszont ez egy nagyon pozitív kezdeményezés. Ghent egy nagyon liberális város (például bizonyos városrészekre nem lehet autóval behajtani), ezért tudnak az egyetemen szexpozitív, edukatív kurzust indítani. Mi Damonnel ott még nem jártunk, viszont ezek alapján egy nagyon szimpatikus város. Én személy szerint nagyon szeretem az olyan kezdeményezéseket, amik környezetvédelemmel kapcsolatosak, illetve amikor emberek nyitottak és toleránsak. Magyarországon ilyesmiket nehezen tudok elképzelni, hatalmas ellenállás van Budapest bicikliesítése ellen, pedig itt, Belgiumban ez nagyon jól működik, mindenki biciklivel jár, napsütésben, hidegben sőt, még viharban is.

Jó élmény volt ilyen nyitott és szexpozitív egyetemistákkal beszélgetni. Időközben egyre többen lettek lent, játék azonban nem volt, bár az is lehet, hogy korán volt még hozzá. Úgy láttam, hogy ez kevésbé bulizós, hanem inkább beszélgetős, sörözős hely. A zene BDSM playlistekről ment és a háttérben szólt, teret hagyva a kellemes beszélgetéseknek. Az most jól esett, hogy nem volt dresscode, idegen helyre így kényelmesebb lejönni, illetve bár nagyon szép, viktoriánus stílusa volt a helynek, de kevésbé sugárzott meleget, mint a MOF. A playroom padlóján is kő volt, ami nekem kicsit hidegnek érződött, ilyen szempontból hívogatóbb a MOF parketta szerű padlója a játszós szobában. 

11 körül aztán elköszöntünk, hogy biztosan elérjük az utolsó vonatot haza, Brüsszelbe. A másik nagy előnye ennek az országnak, hogy könnyedén lehet használni a tömegközlekedést, mert megbízható, habár ez az utolsó vonat azért kicsit vad volt, itt már megvoltak a bulizásból hazamenő fiatalok. De még ők is bocsánatot kértek a hangoskodásért.

Összességében nagyon jó élmény volt, hogy megnéztünk egy nem magyarországi fetish helyet is, viszont lent a helyen most először elkapott a honvágy. Kellemes nosztalgiával gondoltam a MOF-ra, ahol mindig van több ismerős arc és már-már szinte családtagként fogadnak. Ez a kávézó péntek-szombaton van nyitva, viszont csak esténként, valószínű, hogy más rendezvények nem nagyon vannak (főleg, mert a bútorzat egy része nem elmozdítható). Másnapra is volt betervezett esemény, egy úgynevezett high protocol est. Mi Damonnel ezt előszeretettel gyakoroljuk a négy fal között, azonban a pultos szavaiból úgy vettük ki, hogy ez nem egy vezetett este lesz, hanem aki akarja, az játszhat ilyesmit. Esetleg a MOF-ban lehetne ilyesmi vezetett este (Vadre?), ahol a lányok a high protocolt tanulhatják meg (hogyan szolgálj fel szépen italt, ételt, hogyan mozogjanak, kommunikáljanak az urakkal).

Igaz, hogy nem ástuk bele magunkat nagyon mélyen az itteni fetish életbe, viszont eddig úgy tapasztaltam, hogy Budapest ilyen szempontból nagyon változatos, sokféle fetish és BDSM bulik vannak, ráadásul egész gyakran. Magabiztosan kijelenthetem, hogy Budapest (a jelenlegi politikánkkal ellentétben) egy igazán kinky város. De hamarosan eljutunk egy még nagyobb buliba is, arról majd később.