Pride és fetish - vonulás és afterparty

 Több, mint 2 éve, hogy utoljára jártam a Pride-on. Eddig összesen kétszer voltam és nagyon élveztem. Felemelő érzés egy csomó emberrel együtt sétálni végig a városon, akik mind ugyanazt akarják, mint én: szabadságot. Egy pillanat nagyon megragadt bennem életem első vonulásáról. A Vörösmarty utcán ment éppen a menet, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy néni figyel minket az erkélyéről. Integettünk neki, ahogy mindenkinek, aki fentről figyel minket. A néni ennek megörülve mosolyogva intett vissza és puszikat dobott. A menet megállt, egyre többet integettek és fütyültek neki, ő pedig egyre szélesebben mosolygott le ránk. Nagyon megható pillanat volt, tudva azt, hogy a legtöbbünk nagymamája sosem fogadna el minket. És akkor itt volt egyszer csak egy random néni egy erkélyen mosolyogva ránk, egy pillanatra pótolva mindazt, ami hiányzik nekünk.

2-kor volt a gyülekező, reggel azonban hatalmas dörgésre és felhőszakadásra ébredtem. Rögtön el is kezdtem tervezni, mi fér bele a kis táskámba, végül viszonylag jól megpakolva indultam el a menethez. A MOF idén saját kocsit indított így hozzájuk csatlakoztam be. Elég könnyen meg is találtam a kis golf autót és beálltam beszélgetni a többiekkel. Megtalált pár sajtós is várakozás közben, a tömeg egyre csak nőtt, de mi még mindig nem indultunk el. Kiderült, hogy elöl az egyik kamion nem indul, a tömeg próbálja betolni, vagy leginkább félre, hogy a többi elférjen mögötte. Végre egyszer csak megindult a menet, mi pedig szorosan a kocsi mellett mentünk Napraforgóval, aki a kordont tartotta a jármű körül, hogy ne üssünk el senkit. De azért így is néha sikerült egy-egy jószágnak befutnia elénk.

Az idő tökéletes volt, se nem túl meleg, se nem túl hideg, a nap sem tűzött és az eső is csak egy pár percig az elején szemerkélt. Viszont feljegyeztem, hogy jövőre be kell szereznem egy pride-os esernyő sapkát és köpenyt is, hogy témába illően készülhessek fel minden eshetőségre. Most leginkább a csillámom tetszett, ami szintén pride-os volt és iszonyat jól ragadt, ráadásul a buliban a narancs még világított is, így mostantól ez is kötelező része lesz a MOF-os sminkemnek.

Leginkább a keménymag jött le, Vadre és Molli, a két szervező, de ott volt még Plüsscápa (ezúttal civilben, alig ismertem meg) és Roweena is, aki lelkesen és fáradhatatlanul végig táncolta a menetet. Így, mint egy kis család vonultunk együtt én pedig ennél otthonosabban nem is érezhettem volna magam. Bár a lábam érezte azért a beletett kilómétereket, fejben egyáltalán nem fáradtam el, annyira jó hangulatban telt a vonulás. Napraforgóval szinte sajnáltuk is, hogy lassan elérjük a célhelyszínt, mert annyira élveztünk a színes tömegben, jó zenék közepette sétálni és beszélgetni.

Jöttek szép számmal családok is, kicsi babákat is láttunk iszonyat cuki fülvédőben. Ezt jelenti, a családbarát. Hogy ki tudod hozni a gyereked egy jó hangulatú, elfogadó, színes közösségbe.

(Egy kellemetlenség azonban mégiscsak volt. Nem, nem az 5 db ellentüntető a távolban. Sajnos bekerült mögénk egy free palestin csapat. Engem végtelenül felháborít ez az egész mozgalom, és a hatalmas zászlójukkal teljesen a nyakunkra álltak, mintha mi is részesei lennénk ennek az őrületnek. Én nagyon remélem, jövőre ilyet nem engedélyeznek a szervezők, mert semmi keresnivalója nem volt ennek ott. Csak kiabáltak és kiabáltak, természetesen ahogy az már megszokható tőlük, tolerancia és figyelmesség mások felé nulla. Azért vajon néha eszükbe jut, hogy a saját hazájukban, amit ilyen hevesen védelmeznek, mit kapnának egy ilyen vonulásért? Gondolom okkal itt tüntetnek és nem ott.

Majd egyszer csak megjelent egy izraeli zászló is, egymást túlharsogva próbálták mondani a magukét. Kellemetlen volt.

Nem fogadok el ezen a téren vitát, szeretném üzenni mindenkinek, aki ennek a mozgalomnak a része, hogy először is próbáljon meg Palesztinában Pride-ot csinálni, garantálom, nem lesz jó élmény. Illetve a Pride NEM erről szól, hanem a szexuális kisebbségekről és az elfogadásról. Én tudom, hogy bizonyos népek szótárában az elfogadás, mint szó nem létezik, ezért érdemes lenne jövőre, amikor is jubileumi éve lesz a Pride-nak, ezt már előre megelőzni. Ennyit erről.)

Végül olyan hat órára ért véget a menet, mi pedig páran a Spiderweb taxit igénybe véve vettük az irányt a MOF felé, wc és valami ital után sóvárogva. Előzetes infók alapján olyan 10-en voltak lent, viszont már fenekelték egymást, így a kis társaság ellenére úgy tűnt, a hangulat már megvan. Mi voltunk az elsők a Pride-ról, így egy ideig egészen családias volt a légkör, de aztán szép lassan befutottak a többiek is, így lassan lassan egészen megtelt a klub.

Felkerült egy rúd is a tánctérre, amin két vendég mutatta meg a tudását, hát, le voltam nyűgözve. Néha rejtély volt, hogy mivel tartják magukat fent, mert egy végtaggal sem kapaszkodtak. Szóval igen jó ötlet volt a rúd ide.

A sminkem meglepetésemre még mindig szépen tartott, a zene jó volt, és bár a menet után kicsit elfáradtam, szép lassan visszatért belém az élet. Damonnel tervezünk nemsokára egy roleplay-t, ami miatt nagyon izgatott vagyok, még sosem volt ilyenben részem, ezért gondoltam kapok az alkalmon és kikérdezek olyat, akinek biztosan volt már ezzel tapasztalata: Vadret. Nem is csalódtam, egészen lenyűgöző sztorit mesélt ezzel kapcsolatban és megválaszolta a kérdésem is. Attól félek picit, hogy esetleg nem sikerül annyira belehelyezkedni a szerepekbe és kínos lesz. De azt mondta, neki sosem volt ilyen érzése, így megnyugodtam picit, hogy nem egy esetlen Modern family rész lesz végül a játékból.

Leginkább Mollival, Plüsscápával és Vadreval beszélgettünk, sztoriztunk. Meséltem mindenkinek a roleplay tervünkről és ők is izgalomba jöttek. Bár Damon nagyon hiányzott innen, azt vettem észre magamon, könnyebben nyitok ha ő nincs itt és azt hiszem, közelebb is tudtam kerülni másokhoz. Én nagyon nagyon szeretek mindenféle embert megismerni és bár lassan kezdek el bármilyen szinten kötődni, de ha ez megvan, akkor nagy becsben tartom ezeket az embereket.

Majd a szívemnek egy nagyon kedves dolog is történt; Mollival már korábban beszélgettünk a tanyáról és most is mondta, hogy nagyon belelkesült, hogy csináljunk ott valami szűkebb bulit. Sajnos eddig akiket hívtunk, azok nem voltak kifejezetten lelkesek. Így én már le is tettem róla, hogy ez is egy dungeon legyen, amíg ki nem derült, Molliék járnak messzebbre is dungeon bulikba és nekik a távolság nem akadály. Így végre lehetőségünk nyílna egy kis bulira, ráadásul olyan emberekkel, akik szintén ebben a világban mozognak. Át kellett gondolnom azt, hogy kik azok az emberek, akiknek ez az egész belefér.

Amikor Kanadában töltöttem egy nyarat egy farmon, ott sem unatkoztam. Jöttek barátok, rokonok, pedig ugyanúgy 1 órányi autó útra volt egy nagyvárostól. És sosem értettem, hozzánk miért nem jönnek. Miért nem érdekli a Pesten élő barátainkat? Damon arra már rávilágított, hogy akinek nincs autója, ők sokkal nehezebben veszik rá magukat ilyesmire. De van itt egy másik faktor is, méghozzá az, hogy mennyire van az illető rendben magával, az életével, a párkapcsolatával. Akire málhás súlyként nehezednek a mindennapi tevékenységek, aki tele van komplexussal és éppen próbálja egyenesbe hozni az életét, az nem tud még azzal is foglalkozni, hogy egy rendben levő, egészséges párral egy tanyára járjon jól érezni magát. Ám akik hasonlóak, mint mi, számukra ez egy izgalmas és jó kikapcsolódás. Már csak meg kell várni, hogy Damon is itthon legyen.

Én olyan 11 óra fele búcsúztam el, megelőzve a ruhatári tömeget a zárás előtt. Összességében hosszú, de csodálatos napom volt. A MOF-os kocsi kifejezetten jó ötlet volt, együtt vonulni sokkal kellemesebb, jövőre, főleg a 30-ik évfordulóra mindenképpen legyen újabb kocsi és a Pride Fetish After is nagyon jó ötlet volt, mert bár az elején kevesen voltak, a végére megtelt mindenféle színes emberrel. Egy ilyen kis buborékban el is felejti az ember, hogy vannak mások is a világon, akik ezzel kapcsolatban ítélkeznek. Kár. Így csodálatos dolgokról és emberekről maradnak le.