Orgazmus interjú

A Klubban már pár hónappal ezelőtt egy igen érdekes projektet találtak ki, az úgynevezett orgazmus interjúkat. Ezeknek az a lényege, hogy egy hölgy kényezteti magát, megpróbál eljutni az orgazmusig, miközben egy interjúztató különböző kérdésekkel folyamatosan "zavarja" őt.

Az első kettőt a Klubban videón néztem meg és őszintén megmondom, nagyon érdekesek voltak. Csak derékon felülről mutatták a lányokat, de a kérdések nagyon jók voltak, kis betekintést engedtek az adott hölgy lelkivilágába, gondolataiba, vágyaiba. Damon is interjúztatott egy külföldi lányt, ezt már élőben láttam, de megmondom őszintén, a language barrier miatt ez kevésbé volt érdekes. A negyedikre sajnos nem igazán tudtam figyelni, mert közben egyéb emberekkel beszélgettem, viszont alapvetően érdekes volt számomra a koncepció. Arra kellett rájönnöm, nagyon szeretek embereket megismerni. Különösen érdekel, mi motiválja őket, mik a félelmeik, vágyaik, hol tartanak most az életben és honnan jöttek. Így a legutóbbi interjú után úgy döntöttem, én is bevállalok egyet, ahol engem kérdezgetnek. Remélem, én is tudok majd érdekeset mesélni, miközben próbálok eljutni a csúcsra.

Akkoriban még kicsit más volt a helyzet, arra számítottam, hogy Damon is velem lesz, azóta azonban ez változott, így egyedül ülök be a terem közepén a székre, combom között a kis rózsámmal, miközben emberek figyelik, ahogy a kérdések ellenére megpróbálok eljutni az orgazmusig. Két dolgot tudtam biztosan: ez a rózsa iszonyatosan hatékony (egy úgynevezett léghullámos csiklószívó) és hogy, ha nem tudok koncentrálni, akkor nehezen élvezek el. Szóval kifejezetten kíváncsi voltam, hogy a fentiek közül melyik fog inkább dominálni.

Szokásosan a buli elejére érkeztem meg, első vendégként. Hamarosan Plüsscápa is befutott a ruhával, erre az alkalomra egy nagyon különleges darabot kértem tőle kölcsön. De ezúttal is felülmúlta önmagát, nem csak a ruhát hozta, hanem a gyönyörű fehér bőr boka-és csuklóbilincseket, valamint figyelmesen berakott még egy vastag rózsaszín nyakörvet is. Így igazán extrém volt a szettem, különösen, hogy ezúttal lusta voltam és saját nyakörvet nem hoztam magammal.

Amint készen voltam mentem is be, hamarosan Plüsscápa is követett és egyéb ismerősök is megjelentek, bár még elég kevesen voltunk. Megcsodáltuk Molli nyakörv gyűjteményét, igazán lenyűgöző! Több mint 40 db volt kirakva egy keretbe, amit led szalaggal világítottak meg. Ízlésesen voltak benne elrendezve, volt vastag fekete, fémkarikások, voltak, amikről láncok lógtak és volt 2 db fényes is. A színváltós különösen tetszett, amiről nemsokára ki is derült, hogy Vadretól (a domjától) kapta, olyan meggondolásból, hogy ilyen színűt nem venne magának, megkapja hát ajándékba.

Az eddig érkezett emberek szettje változatos volt, de nem rossz. A kedvencem az egyik dolgozónak a mellhámja volt, amin hátul volt két kis szárnyacska. Fel is jegyeztem, hogy ilyet be kell magamnak is szerezni, mert nagyon jól néz ki (és a tulajdonosa is nagyon büszkén tudta hordani).

Egészen jó kis beszélgetésbe elegyedtünk Plüsscápácal, időnként mások is becsatlakoztak egy kicsit. Megsaccoltuk, hogy 10 év alatt több millió forintot költhetett már ruhákra, eszközökre és persze még mindig vannak dolgok a kívánság listáján. Hát igen, fetishre a világ összes pénze sem lenne elég. Beszélgettünk saját fetishekről, és ami miatt különösen jó vele ezekről beszélgetni, hogy nem ítélkezik és még olyan különleges fetish-t is találtunk, ami közös bennünk. Vannak azért dolgok, amikről még ebben a közösségben is félve beszélek, hiába, bennem is van szorongás. És mindig jó hallani, amikor kiderül, ezekkel nem vagyok egyedül, nem vagyok fura.

Hamarosan azonban elérkezett az idő, hogy elfoglaljam a helyem a terem közepén. Előzetesen Vadreval egyeztettünk, mikről fog kérdezni, tehát nagy meglepetésre nem számítottam (szerintem ez tök jó és fontos, hogy ne egy ilyen kiszolgáltatott állapotban érje az alanyt váratlan kérdés, amire lehet nem komfortos válaszolni). Elővettem a kis rózsám és be is indítottam, miközben elkezdődött az interjú. Mivel most már a blogom indexelve van, így nem szeretném doxolni magam, tehát a kérdéseket nem írom le, de tudtam beszélni hobbijaimról, érdeklődési körömről, egyéb területeiről az életemnek. Az élvezeti szint hullámzó volt, nagyban függött az adott kérdéstől is, ezt Vadre tudta is, így lehetett picit játszani az élvezeti szintekkel, szinte manipulálta azt. Ami nagyon tetszett, hogy sikerült humort is belevinnünk, ez sokat segített, hogy lazuljak. Egy idő után áttértünk a szexualitással, BDSM-el kapcsolatos kérdésekre, ez már jelentősen növelte az élvezeti szintet.

Arra, hogy mennyire tudtam a vége felé összetett és értelmes mondatokat fogalmazni, nem szívesen gondolok vissza. Nem sejtettem, de a kis rózsa és maga a tény, hogy sokan figyelnek,  jelentősen rontott a kognitív képességeimen. Lehet, hogy sokkal butábbnak tűntem és most nehéz elhinni, de egy viszonylag értelmes lány vagyok. Csak hát nehéz olyankor komplex válaszokat adni, amikor ezerrel rezgeti valami a csiklómat. Az villant be, amikor egyszer Damont felhívták telefonon, miközben én szoptam. Utasított, hogy ne hagyjam abba, ő pedig felvette a telefont. Jó subként természetesen engedelmeskedtem, lelkesen dolgoztam a farkán és igyekeztem elérni, hogy hallatszódjon ebből valami hangján. Szerettem volna annyira megőrjíteni, hogy már ne tudjon telefonálni. De Damon olyan önuralommal rendelkezik, hogy ha vámpír lenne, ő képes lenne orvosként dolgozni, így pontosan ugyanúgy telefonált tovább, mintha nem akarnék éppen megfulladni a farkán. Na, hát nekem nem sikerült az interjú alatt ilyen összeszedettnek lennem.

Az élvezeti szint nőttön nőtt, Vadre időnként most már szüneteket is hagyott nekem, de egy darabig még "megkínzott" azzal, hogy újabb kérdéseket kaptam a nyakamba. Remélhetőleg a közösség kapott egy kicsit árnyaltabb képet a személyiségemről. A végén aztán elindult a zene, Vadre magamra hagyott (finoman kivette a kezemből a mikrofont, amit elég erőteljesen szorongattam), de én még kicsit maradtam a dj pult előtt a kis játékszeremmel. Behunytam a szemem, átadtam magam az érzésnek és meglepetésemre nem kellett sok idő, és elélveztem. Nem tudom, mennyire volt látványos, de remélem színvonalas műsort nyújtottam a buli népének.

Még egy mini aftercare-t is kaptam Vadretól egy buksisimi képében. Ez után körbevettek az ismerősök, gratuláltak, megdícsértek, ami irtó jól esett. Kissé ki voltam azért merülve a koncentrálásban, szóval még beszélgettem, pihentem egy kicsit, de ez után várt még egy találkozó, így hamarosan elköszöntem.

Egészen furcsa érzés volt kilépni a míg világos és zsúfolt utcára. Folyamatosan az járt a fejemben, vajon ezek az emberek tudják, hogy 10 perccel ezelőtt épp elélveztem? Vajon látják rajtam, hogy még ég a csiklóm? Mivel még orgazmus utáni eufóriám volt, így egészen derűsen sétáltam ezekkel a gondolatokkal a fejemben a következő programomra.

Összességében nagyon érdekes élmény volt ez az interjú és rá kellett jönnöm, a kérdések az interjúztatottnak keveset számítanak, mert egy idő után nagyon sok minden kavarog az ember fejében és altestében. Én azt az irányvonalat tartanám meg továbbra is, hogy olyan kérdések legyenek, amik által megismerhetjük az adott lányt, kicsit beleláthatunk a lelkébe. Az emberekben olyan csodás és klassz dolgok lapulnak, és gyönyörű, ha ezek felszínre tudnak jönni. Az interjú után kapott rengeteg bók és dícséret pedig igazán feltöltött önbizalommal, amire azért most szükségem volt.

A legjobb bókot szerintem Plüsscápától kaptam. Miután átöltöztem, elköszöntem tőle az ajtóban, ő pedig rám nézett, végigmért és egyszerűen annyit mondott "nagyon jól nézel ki". Rákérdeztem, hogy érti, hiszen már nem volt rajtam fetish cucc, de a sima utcai ruhámra gondolt, hogy abszolút jól áll rajtam. Ez a bók annyira természetesen jött tőle, hogy ez után még büszkébben sétáltam ki a napfényre.