Hipnózis és BDSM

Sokat gondolkodtam, elmenjek-e erre a partyra. Nem tudtam elképzelni, hogy Damon nélkül menjek a Klubba, hiszen annyira a kettőnk dolga lett. De aztán úgy voltam vele, miért kéne végig itthon szomorkodnom, amíg haza nem jön? Ő egy szuper helyen van és nagyon jó lehetőséget kapott most, így én is ki fogom használni a szabadidőmet és életemben először, elmegyek teljesen egyedül a Klubba.

Nyitásra odaértem, mert már a buli elején érdekes programot kínáltak "BDSM és hipnózis" címmel. Volt is egy kis sor a bejárat előtt, az öltöző pedig tele volt. Szóval másokat is érdekelt a műsor. Gyors vetkőzés, és már bent is voltam. Kerestem magamnak egy szimpatikus helyet az egyik kanapén és hamarosan kezdődött is a program. Én valamiféle bemutatóra, vagy gyakorlatias műsorra számítottam, de valójában négy ember beszélgetett erről. Kettő, akik gyakorolják ezt, egy pszichológus, illetve szintén valamiféle terapeuta, ha jól emlékszem. 

Én vettem már részt igazi hipnózison, amit pszichiáter csinált, ezt csak szakember csinálhatják, azonban amiről itt szó volt, az inkább egy meditatív, elmélyült tudatállapot, amiben játszani lehet. A kérdések nagy része a konszenzusra vonatkozott, mivel az emberek fejében az él, hogy a hipnotizált ember egy csettintésre átkapcsol vérengző vadállattá, ha éppen arra kondicionálták és legyilkolja a saját partnerét is (úristen, de untam eddigre az Argylle-t). Az egyik lányt tett csupán említést arról, hogy ami az erkölcsi normáiddal szembe megy, azt nem tudod megcsinálni, mert felébredsz a hipnózisból.

A beszélgetés végén én már Plüsscápával bandáztam, fekete-fehér latexben volt, nagyon jól nézett ki. Fontos volt, hogy így felöltözött, mert ez egy softcore buli volt, fetish casual dresscode-al. Ezúttal Plüsscápa magyarázta, hogy legyek kicsit elfogadóbb, sokak csak most ismerkednek ezzel a világgal, majd legközelebb nem farmerban jönnek. Mert hogy a leggyakoribb outfit ma este a farmer és meztelen felsőtest volt. Jaj, de lehangoló... De teljesen igaza van, ez egy ilyen buli, teret kell hagyni az újaknak, hogy le merjenek jönni.

Plüsscápán és a szervezőkön kívül számomra most sok ismerős nem volt az elején. Kettesben beszélgettünk, aztán csapódott hozzánk még egy srác, akiről kiderült, hogy egészen jófej. Látásból ismertem már, de most már végre nevet is tudtam mellé társítani. Jól elbeszélgettünk, mi hárman, azonban kezdtem azt érezni, valamiféle átok ül rajtam. Bár egyedül voltam, abszolút nem közeledett felém senki. Érdekes élmény volt, ennyire láthatatlannak lenni. De nem szomorkodtam sokat, mert közben mindig volt valami látnivaló. 

A fűzővásár miatt sokan gyűltek össze a kis szobában hátul, ott megtudtam, hogy sugar daddyk még mindig vannak (uraim, kérdem, miért? Tényleg csak kíváncsiság, de ebben mi éri meg nektek?), közben pedig egy lányt kötöztek mellettünk. Elég gyorsan zsúfolt lett a kis szoba, így átköltöztünk a játszós szobába, ahol szintén kötözés ment. A helyiségbe betettek még egy masszázs ágyat és Plüsscápáék viccesen megkérdezték, nem akarok-e egy masszázst. Hát én kaptam is a lehetőségen, tényleg jól esett volna egy kis lazítás. Ketten masszíroztak, még olajat is kaptam, teljesen ellazultam. Közben hallgattam a körülöttünk folyó beszélgetéseket és itt emelném ki, hogy az előző blogbejegyzés kissé félre lett értve. A beszélgetés csak ott és akkor engem zavart, nem állítom, hogy ez állandóan zavaró. Most például kifejezetten jó volt, ahogy feküdtem a hasamon, néztem magam alatt a földet, két profi kéz masszírozott és hallgattam, ahogy körülöttünk az emberek ismerkednek.

Végül becsatlakozott még egy srác, akitől életem legjobb tenyér és alkar masszázsát kaptam. Még most is braingasmom van, ha visszaemlékszek. A masszázs után már több ismerösbe botlottam, kiderült, hogy egészen sokan vannak, akiknek ez nem az alapozó buli, hanem az egyetlen a mai este alatt. Nem sokan mentek tovább, sőt, kifejezetten kellemetlen élményként említették a másik nagy bulit.

Lassan viszont elkezdtem érezni, hogy részemről véget ért a buli. Volt még egy jó kis beszélgetésem az egyik szervezővel, én nagyon kedvelem, mert jó meglátásai vannak. Az öltözőben még Plüsscápa rakott rám egy fejhámot, aminek a száj része zárt volt, így meghúzva egyáltalán nem tudtam benne beszélni. Én szeretem az érzés, amikor a szám korlátozva van és a tulajnak is nagyon tetszett így megbeszéltük, hogy akár dísznek is az öltözékem mellé kérnék majd gagballt.

Eddig is empatikus voltam az egyedül érkező férfiakkal, de ezek után plána az leszek. Ha Plüsscápa nem lett volna, igencsak magányos lettem volna ma este. Eddig azt gondoltuk, az emberek azért nem nyitnak felém, mert párral érkeztem, de ez most megdőlni látszik. Sokan azért nem mernek lejönni lányként egy ilyen buliba, mert azt gondolják, itt valami atrocitás éri őket. Szerintem az egyetlen atrocitás, ami érhet, hogy sérül az önértékelésed. Mert teljes mértékben láthatatlan voltam, senki sem nyitott felém. Pedig mi továbbra is etikus nem monogám kapcsolatban vagyunk Damonnel, jól esne néha eljátszani a gondolattal, hogy egyszer még én is lehetek valaki kis crusha.

Talán nem volt jó választás a rózsaszín szempillaspirál, vagy csak utolért a kor, mindenesetre jó kis lecke volt ez számomra, hogy túlságosan is sokat képzeltem a külsőmről. De hogy legyen valami pozitív kicsengése is ennek: a láthatatlanságban az a jó, hogy tényleg nem kell tartani a kéretlen érintésektől vagy közeledéstől. A május 4-i orgazmus interjúmon nekem biztosan nem kell majd attól tartanom, hogy utána tömegesen rohamoznak majd meg a férfiak. Bár ez csak az én megélésem, talán egy szebb és fiatalabb lány abszolút nem ezt tapasztalja.