Szünet

 Fájó szívvel nézegetem az üzeneteimet. A fele bot. Egy gép. Semmi valódi nincs mögöttük.

Ráadásul az a fele, amelyik pozitív. Támogató. Kedves.

Nem tudom, hogy nézhettem be ennyire. Szerettem anonim kérdéseket kapni, mert szeretek segíteni az embereknek. Segítő szakmabeli végzettségem van és a szabadságaim nagy részét is segítéssel töltöm. Támogatom az embereket abban, hogy magukra találjanak. 

Mikor rádöbbentettek, hogy az anonim kérdezős alkalmazásban botok vannak, nem hittem el. Majd csekkoltam, és az összes pozitív üzenetem botoktól származik.

Hazugság volt, hogy megnyugtató a jelenlétem, vagy hogy jó velem beszélgetni. Nem az vagyok a közösségben, akinek hittem magam.

Az, hogy a férfiak többsége előbb értékel egy puncit, mint egy elmélyült, emberi kapcsolatot, az nem újdonság. Próbáltam tenni ez ellen, próbáltam olyan közösséget kiépíteni itt is, ami máshol nekem rengeteget adott. Büszkén néztem Molli epikus csatáját az instant gangbangre számító anonim kérdezők tömkelegével és én is igyekeztem példaként jelen lenni a bulikban.

De elfáradtam abban, hogy a játékosságomra nem pozitív megerősítést kapok, hanem a feltételezést, hogy prosti vagyok. Hogy nem hihető, hogy én szabadon élvezek egy bulit, mert ezért biztos pénzt kapok. Egy közösséget csak puncival vagy pénzzel lehet teremteni egyesek szerint?

Bókolni unalmas, mert abból neked mi jár vissza? Megismerni a másikat csak időhúzás, úgyis az a lényeg, hogy szabad-e az a punci, vagy sem.

Én mindennél jobban értékelem azt a férfit, aki a belső értékeimre ad pozitív megerősítést. Azt, aki akkor is meg akar ismerni, ha nem egyedül vagyok lent. Azt, aki úgy is szívesen beszélget, ha a lábaim zárva maradnak.

Mert így lesz egy tucat emberből egy közösség. Így küzdünk az elmagányosodás ellen, így lesz majd egy közeg, akik támogatnak és akikhez bizalommal tudunk fordulni.

De úgy tűnik, ezzel az igényemmel kilógok. A férfiak többségének ez nem kell.

Lányok, az értéketeket NEM az határozza meg, hogy mennyi extrém dolgot vállaltok be egy buliban. Nem kell sikítva ülni a Sybianen, vagy véresre veretni a feneketeket és szexelni, ha nincs hozzá kedvetek, mert a belső értékeitek már eleve ott vannak! Amikor megdicséritek valaki szettjét, amibe energiát tett. Amikor odaléptek, hogy jó volt látni, hogy kiléptem a komfort zónámból. Amikor elmesélitek, mennyit jelent nektek egy zenekar és hogy milyen kitartással vártatok az énekesre órákat, vagy lelkesedéssel meséltek  a legújabb könyvetekről - na ezektől vagytok számomra csodálatosak, és értékesek.

Uraim, a férfiasság nem attól függ, hány nő fekszik alátok. Hanem az érzelmi intelligenciától, amiért viszont tenni kell! Attól férfi egy férfi, hogy magabiztos, határozott, mégis empatikus. Amikor az érdeklődésemnek megfelelő videót küld nekem és beszélgetünk róla. Amikor egy több soros ventilláló üzenetem után humorral ötvözött megerősítéssel dob fel. Vagy amikor a vágyaikat bátran áruba bocsájtó nők érzelmi biztonsága mellett áll ki, az ingyen csöcsfogásra számító mintapéldány hímekkel szemben.

Én most szünetet tartok, a blogjaim egy időre elcsendesednek. Visszatérek majd, amikor elfogadtam azt, hogy az emberek nagy részét nem lehet megváltoztatni, mert nincs rá igényük. De az a fent említett maroknyi férfi (mert ők létező, hús-vér tagjai a közösségnek), akik értik az emberi kapcsolatok fontosságát és képesek minden potenciális és nem potenciális partnert normál emberként kezelni, és barátkozni - na, miattuk éri majd meg egyszer újra megosztani a történeteimet.